Blog

BrassTime

Minden percét élveztem ennek a fotózásnak! Ezek a srácok olyan jó hangulatot csináltak a fotóműteremben, hogy kedvem támadt elmenni egy koncertjükre, és ezt meg is fogom tenni az első adandó alkalommal. Hozzá kell tennem, hogy a jó hangulat nem ment a hatékony munka rovására, mert hogy nem csak jó fejek, de vérprofik is a fiúk. Egy szó mint száz: imádom őket, és nektek is ajánlom a BrassTime Bandet! Mindenféle rosszkedv ellen hatékony orvosság ez az életvidám banda!

Családi fotózás

Nem nagyon tudok mit hozzátenni írásban ezekhez a boldog képekhez,  csak azt, hogy nagyon hálás vagyok, amiért Niki és Csaba a kismama fotók után a családi fotózáshoz is nekem adta a bizalmát. Egy élmény volt velük lenni, és külön öröm volt a régebbi képeimet a falon látni náluk!

Jelentkezzetek bátran családi fotózásra! Smink: Pacsuta Ági raffayzsofi@gmail.com

álomlépcsőház

Néha azt álmodom, hogy valami csodálatos helyen vagyok, és gyönyörű fényképeket készítek. De amikor felébredek, csalódottan veszem tudomásul, hogy nem tudtam áthozni a képeket az ébrenlétbe. Cserébe viszont örülök, amikor néha sikerül álomszerű képeket készítenem. Nincs bennük semmi utólagos trükk, egy gyönyörű színes üvegablakot használtam “szűrőnek”. A Váci út 6-ban leltem ezt a gyönyörű és kissé félelmetes lépcsőházat.

Így fotóztuk Annát

Már régóta terveztem egy ilyen posztot, ahol bemutatom, hogyan is készül el egy fotósorozat. Máté Anna, végzős zeneakadémista érkezett hozzánk a Szív utcai kis portréstúdiómba. Először a sminkessel együtt átnéztük a hozott ruháit, kiválogattuk közülük azokat, amikben a legelőnyösebb fotók készülhetnek, illetve egy olyat is kiválasztottam, amit Anna nem a fotózáshoz hozott, de mindenképp szerettem volna róla egy világosabb tónusú képet is. 🙂 Ezután Pacsuta Ági elkészítette gyönyörű sminkjét és frizuráját, és később is segített a haj beállításában. A fotók elkészülte után Annának már csak annyi dolga maradt, hogy kiválogassa a kedvenc képeit, amelyeket finom retussal láttam el, majd nagy felbontásban elküldtem neki, hogy felhasználhassa diplomahangversenye meghívójához. 

Szentpáli Roland

Bár Roland elsősorban a saját fejlesztésű tubája, az impozáns twoba miatt szeretett volna új fotókat, én azért körülnézem a gyönyörű régi hangszerei között is, és azokból is választottam néhány fotóra valót. Az utolsó két képen zenekarával, a Solti Rézfúvós Együttessel látható (illetve nélkülük a hangszereik).

Cser Krisztián

Cser Krisztián operaénekest a portréműtermemben és szabadtéren fotóztam, még épp elcsíptünk egy ragyogó őszi napot. Az ilyen találkozások tartották bennem a lelket 2020-ban, remélem, idén visszatérhetnek majd a zenészek a színpadokra, és többen jönnek újra hozzám is! Addigis maradnak az online koncertek, hangfelvételek, és a képek.

 

 

Borús-derűs esküvő

A körülmények nem voltak olyanok, amit az ember ideálisnak gondol egy esküvőre, az idő borús volt és hideg, a násznép maszkban, és mégis, olyan átütő boldogság áradt a Reniből és Lehelből, hogy tökéletesen mindegy volt az összes nehezítő körülmény. Minden percét élveztem a fotózásnak, és ahogy a képeken láthatjátok, ők is! A végén még egy pillanatra a nap is kisütött rájuk.

In memoriam Villamos Teherelosztó

Tegnap esküvőt fotózni mentem a várba, gyanútlanul. Amikor leszálltam a buszról, földbe gyökerezett a lábam, és sírtam a dühtől. Az egyik kedvenc épületem volt!! És nem csak nekem. (A Magyar Építőművészek Szövetsége is tiltakozott a Virág Csaba tervezte épület lebontás ellen.) Tavaly augusztusban készítettem róla a képeket, sajnos csak a “turista” gépemmel, nem gondoltam, hogy nem lesz lehetőségem visszamenni a profi géppel is, de hát így van ez, ha az ember nem veszi számításba az elmúlást. Az első kép a mostani látvány, ami fogadott. Még a helye is gyönyörű…

Róma

A város, ahol a gyalogos folyamatosan az életben maradásért küzd, az utcán nő a narancs, és végtelenül kedvesek az apácák.

Illés Szabolcs, duplaexpo, Kőbánya

Illés Szabolcs barokkhegedűs, a régi hangszereken való játékmód kutatója-ismerője. (Itt jelentkezhet előadásaira, akit behatóbban érdekel a téma.) Műteremben és Kőbánya ódon részein is fotóztunk, és a duplaexpóval is kísérleteztem, ami két felvétel egymásra fényképezését jelenti. Jó móka volt, mindig szeretek ürügyet találni arra, hogy elhagyatott helyeken mászkáljak!  Szabolcs kellőképpen türelmes és kalandvágyó partner volt ebben.

A másik oldalon

Nagyon hasznos időnként a másik oldalra kerülni, hogy érezzem, nem olyan egyszerű dolog kezdeni magammal valamit, miközben rám szegeződik a kamera. És hogy nagyon nem mindegy, ki áll a fényképezőgép másik oldalán. Persze nem véletlenül kértem Násztyát erre: tudtam, hogy amellett, hogy osztozik rajongásomban az elhagyatott helyek iránt, vele létre tud jönni a bizalom légköre, aminél nincs előbbre való, ha portréfotókról van szó. Egyébként ezt a helycsere-dolgot minden emberekkel foglalkozó szakma képviselőjének tudom ajánlani!

Fotók: Anastasia Razvalyaeva hárfaművész, aki nagyon ügyesen és kreatívan bánt a fényképezőgépemmel. Smink: Pacsuta Ági

 

 

 

Barbara

Most,  hogy ilyen szépen váltogatják egymást a blogomon az elhagyatott helyek és a portrésorozatok, emelem a tétet: portrésorozat egy elhagyatott helyen!

Nem hiszem, hogy bárki mással véghez tudtuk volna vinni ezt így, ehhez egyszerűen ő kellett: Barbara Osaigbovo. Mert vagány, bátor, sugárzó, gyönyörű, mert olyan, mintha már száz éve ismernénk egymást, és mert pont volt nála zöld ruha.

Smink: Pacsuta Ági

Szépséges pusztulás

Lenyűgöz az a harmónia, amit a természet és a bomló épületek együtt léte alkot. Szomorúnak is mondhatnánk a látványt, de én nem találom annak: talán azért, mert szívem mélyén a növényekkel vagyok. Az a piros fű mintha tudná, hogy a kopott kék előtt kell nőnie, mert ott a leggyönyörűbb.

Fábri Flóra és Eva Leonie Fegers

Nagyon boldog vagyok, hogy a fényképezés kapcsán együtt dolgozhatok ilyen csodálatos zenészekkel, mint Flóra és Eva, akik a szívemnek oly kedves régizenét játszanak. És az együtt dolgozás lényegében nem más, mint egy kreatív, vidám, nevetős alkalom, amikor megtaláljuk az összehangolt pillanatokat.

Dubóczky Gergely

Bár a régi blogom már nincs meg, így képekkel nem tudom bizonyítani, de talán van, aki emlékszik rá, hogy Dubóczky Gergely karmesterrel jártunk már háztetőn, hídon, és a Vasúttörténeti park régi vonatai között is. A Gellért hegyi betonhasábokat már régen kinéztem neki, így amikor idén bejelentkezett fotózásra, már tudtam, hová viszem. Később még elkalandoztunk egy elhagyatott csarnokba is, szóval ez most ilyen beton-sorozat lett. Szerintem jól áll neki. (Az utolsó képet Peleskey Zsuzsa stylingolta.)

Budapest felett az ég

Imádok tetőkön időzni, és most nagy mázlim volt, gyönyörű ég várt a High Note Bár tetejére jutva. Igazából portrét fotózni mentem, de nem bírtam ellenállni az elém táruló látványnak. Nézzétek, milyen szép a városunk!