Blog

Szépséges pusztulás

Lenyűgöz az a harmónia, amit a természet és a bomló épületek együtt léte alkot. Szomorúnak is mondhatnánk a látványt, de én nem találom annak: talán azért, mert szívem mélyén a növényekkel vagyok. Az a piros fű mintha tudná, hogy a kopott kék előtt kell nőnie, mert ott a leggyönyörűbb.

Fábri Flóra és Eva Leonie Fegers

Nagyon boldog vagyok, hogy a fényképezés kapcsán együtt dolgozhatok ilyen csodálatos zenészekkel, mint Flóra és Eva, akik a szívemnek oly kedves régizenét játszanak. És az együtt dolgozás lényegében nem más, mint egy kreatív, vidám, nevetős alkalom, amikor megtaláljuk az összehangolt pillanatokat.

Dubóczky Gergely

Bár a régi blogom már nincs meg, így képekkel nem tudom bizonyítani, de talán van, aki emlékszik rá, hogy Dubóczky Gergely karmesterrel jártunk már háztetőn, hídon, és a Vasúttörténeti park régi vonatai között is. A Gellért hegyi betonhasábokat már régen kinéztem neki, így amikor idén bejelentkezett fotózásra, már tudtam, hová viszem. Később még elkalandoztunk egy elhagyatott csarnokba is, szóval ez most ilyen beton-sorozat lett. Szerintem jól áll neki. (Az utolsó képet Peleskey Zsuzsa stylingolta.)

Budapest felett az ég

Imádok tetőkön időzni, és most nagy mázlim volt, gyönyörű ég várt a High Note Bár tetejére jutva. Igazából portrét fotózni mentem, de nem bírtam ellenállni az elém táruló látványnak. Nézzétek, milyen szép a városunk!

Kálmándi Mihály

Kálmándi Mihály operaénekessel egy nagy sétát tettünk a budai várban, miközben elkészítettem a fotóit. A végén, mikor már túl voltunk sok-sok lépcsőzésen, egy ruszwurm krémesen és sok szép portré-helyszínen, kiderült, hogy van nála egy száz éves Voigtländer fényképezőgép. Amikor nagy rákészüléssel, izgatottan exponáltam vele, annyira picit kattant, hogy el se hittem, hogy sikerült képet készíteni vele. De sikerült, és Mihály el is küldte nekem az eredményt, amely az utolsó képen látható.

Farkas Gábor

Sablonosan hangzik, hogy megtisztelő, ha egy ilyen csodálatos zenész kér fel a portréfotói elkészítésére, de mit tegyek, ha tényleg ezt érzem… Kellett vinnünk világítást a Zeneakadémia nagytermébe, hogy el tudjuk készíteni a fotókat, de az igazi fény Farkas Gábor zongoraművész sugárzóan kedves és végtelenül barátságos lényéből áradt. Az asszisztenciáért hálás köszönet Kiss Péternek a D1 fotóstúdióból, a Zeneakadémiának pedig a helyszínért!

Bauhaus

Idén csak kevés házba jutottam el a Budapest100 rendezvényén, de nagyon hálás vagyok nekik, hogy kilistázták ezeket a gyönyörű épületeket, így nekem is bővült a listám a házakról, amelyekben be kell majd slisszolnom valamikor. Íme néhány hangulatkép, amit ezen a hétvégén a nyitott házak ünnepén készítettem.

Baráth Emőke – Voglio cantar

Ünnep számomra, hogy a régi, elveszett blogom helyett újat indíthatok, és mi más lenne a legjobb a kezdéshez, mint legnagyobb büszkeségem az utóbbi időben: Baráth Emőke első szóló lemezének fotózása a Warner Music megbízásából. Aki csak a képeket nézi, tán nem is sejti, hány ember és mennyi előkészület kell egy ilyen fotósorozat elkészítéséhez… Hálás köszönet illeti Peleskey Zsuzsannát a stylingért, Kis Pétert a stúdiófelszerelésért és végtelen türelméért, Pacsuta Ágit a sminkért, Jancsi Adriennt a frizuráért és a Gödöllői Kastélyt a szíveslátásért. És legeslegfőképpen Emőkét a bizalomért és a tartalomért, hiszen most csak a “héjról”, a borítóról beszélünk, a lényeg pedig ő, és ami a lemezen van. Magát a lemezt még nem láttam, de ha megérkezik Párizsból, megmutatom a facebook oldalamon!