A hely őrzi történeteit. Hőerőmű volt az 50-es években, aztán miután 2001-ben végleg bezárt, forgatási helyszín lett, itt forgatták többek között a Szárnyas fejvadász bizonyos jeleneteit. Mennyi történet a falak között! És most már őrzik döbbent ámulatomat is, ahogy megláttam a gigantikus csarnokban a vaslépcsők alatt nyugalmasan kószáló birkákat. Ha nem lennének róla fotóim, azt hinném, hogy álmodtam.
Kőbánya, Laposdűlő. Igazi időutazás egy lakott, élő telepen sétálni a 40-es évek falai és feliratai között!
Tegnap esküvőt fotózni mentem a várba, gyanútlanul. Amikor leszálltam a buszról, földbe gyökerezett a lábam, és sírtam a dühtől. Az egyik kedvenc épületem volt!! És nem csak nekem. (A Magyar Építőművészek Szövetsége is tiltakozott a Virág Csaba tervezte épület lebontás ellen.) Tavaly augusztusban készítettem róla a képeket, sajnos csak a “turista” gépemmel, nem gondoltam, hogy nem lesz lehetőségem visszamenni a profi géppel is, de hát így van ez, ha az ember nem veszi számításba az elmúlást. Az első kép a mostani látvány, ami fogadott. Még a helye is gyönyörű…
Adria palota. Ehhez most nem írok semmit, mert verset kívánna, azt meg nem tudok.
Bécsben a Gasometerben jártam, ahol teljesen lenyűgöztek a színek, a tükröződések, a régi és az új csodálatos összhangja. 
Lenyűgöz az a harmónia, amit a természet és a bomló épületek együtt léte alkot. Szomorúnak is mondhatnánk a látványt, de én nem találom annak: talán azért, mert szívem mélyén a növényekkel vagyok. Az a piros fű mintha tudná, hogy a kopott kék előtt kell nőnie, mert ott a leggyönyörűbb. 
Tudom, fura vagyok, de ha választanom kéne egy wellness hétvége és egy elhagyatott gyárban való csatangolás között, akkor az utóbbit választanám. Nagyon izgalmas helyen jártam, teljesen felvillanyozott!
Idén csak kevés házba jutottam el a Budapest100 rendezvényén, de nagyon hálás vagyok nekik, hogy kilistázták ezeket a gyönyörű épületeket, így nekem is bővült a listám a házakról, amelyekben be kell majd slisszolnom valamikor. Íme néhány hangulatkép, amit ezen a hétvégén a nyitott házak ünnepén készítettem.
Azt gondoltam, hogy a pálmafák, a tenger és a régi épületek jelentik majd a fő attrakciót számomra Malagán. Isten látja lelkem, nem számítottam rá, hogy leesett állal fogok barangolni a hihetetlenül forma-gazdag modern épületek között. 
Vonzódom az elhagyatott helyekhez, ahol a szél-csapkodta ajtók és málló falak mögül előbukkan egy-egy csodálatos ablak, lépcső, vagy korlát, amelynek a hajdani pompáját csak elképzelni tudjuk.
