Pár párfotó

Timivel és Attilával nem csak azért megy könnyen a munka, mert régóta ismerem őket, hanem azért is, mert annyira egymásra vannak hangolódva, hogy nekem jóformán csak kattintanom kell. Szinte szavak sem kellenek, csak egy szép helyszín, ők, meg én.

Karnagy a tetőn

Az a legjobb, amikor a fotózás nem csupán fotózás, hanem élmény nekem is, a modellemnek is. Különösen szeretem, ha sikerül rávennem valakit, hogy másszon fel velem egy függőleges vaslétrán a tetőre. Ez a valaki pedig most nagy örömömre Riederauer Richárd volt, a Honvéd Férfikar karnagya, akivel remekül szórakoztunk a tetőn, és mellesleg elkészítettük az új fotóit is.

 

Az orgonánál és az orgonában: Szabó Balázs

Azért (is) szeretem a munkám, mert olyan helyekre jutok általa, ahová amúgy sosem jutnék be. Például a Zeneakadémia orgonájába. Szabó Balázs orgonaművészt fotóztam, aki épp olyan otthonosan mozog az orgona belsejében, mint az általa megszólaltatott hangok világában. Milyen csoda lehet ilyen hatalmas, mindent betöltő hangokkal varázsolni! Az utolsó kép egy (sajnos csak) mobilos fotó a kilátásról a Zeneakadémia nagytermére a sípok mögül.

 

 

 

 

Családi fotózás

Nem nagyon tudok mit hozzátenni írásban ezekhez a boldog képekhez,  csak azt, hogy nagyon hálás vagyok, amiért Niki és Csaba a kismama fotók után a családi fotózáshoz is nekem adta a bizalmát. Egy élmény volt velük lenni, és külön öröm volt a régebbi képeimet a falon látni náluk!

Jelentkezzetek bátran családi fotózásra! Smink: Pacsuta Ági raffayzsofi@gmail.com

Így fotóztuk Annát

Már régóta terveztem egy ilyen posztot, ahol bemutatom, hogyan is készül el egy fotósorozat. Máté Anna, végzős zeneakadémista érkezett hozzánk a Szív utcai kis portréstúdiómba. Először a sminkessel együtt átnéztük a hozott ruháit, kiválogattuk közülük azokat, amikben a legelőnyösebb fotók készülhetnek, illetve egy olyat is kiválasztottam, amit Anna nem a fotózáshoz hozott, de mindenképp szerettem volna róla egy világosabb tónusú képet is. 🙂 Ezután Pacsuta Ági elkészítette gyönyörű sminkjét és frizuráját, és később is segített a haj beállításában. A fotók elkészülte után Annának már csak annyi dolga maradt, hogy kiválogassa a kedvenc képeit, amelyeket finom retussal láttam el, majd nagy felbontásban elküldtem neki, hogy felhasználhassa diplomahangversenye meghívójához. 

Szentpáli Roland

Bár Roland elsősorban a saját fejlesztésű tubája, az impozáns twoba miatt szeretett volna új fotókat, én azért körülnézem a gyönyörű régi hangszerei között is, és azokból is választottam néhány fotóra valót. Az utolsó két képen zenekarával, a Solti Rézfúvós Együttessel látható (illetve nélkülük a hangszereik).

Cser Krisztián

Cser Krisztián operaénekest a portréműtermemben és szabadtéren fotóztam, még épp elcsíptünk egy ragyogó őszi napot. Az ilyen találkozások tartották bennem a lelket 2020-ban, remélem, idén visszatérhetnek majd a zenészek a színpadokra, és többen jönnek újra hozzám is! Addigis maradnak az online koncertek, hangfelvételek, és a képek.

 

 

Borús-derűs esküvő

A körülmények nem voltak olyanok, amit az ember ideálisnak gondol egy esküvőre, az idő borús volt és hideg, a násznép maszkban, és mégis, olyan átütő boldogság áradt a Reniből és Lehelből, hogy tökéletesen mindegy volt az összes nehezítő körülmény. Minden percét élveztem a fotózásnak, és ahogy a képeken láthatjátok, ők is! A végén még egy pillanatra a nap is kisütött rájuk.

Illés Szabolcs, duplaexpo, Kőbánya

Illés Szabolcs barokkhegedűs, a régi hangszereken való játékmód kutatója-ismerője. (Itt jelentkezhet előadásaira, akit behatóbban érdekel a téma.) Műteremben és Kőbánya ódon részein is fotóztunk, és a duplaexpóval is kísérleteztem, ami két felvétel egymásra fényképezését jelenti. Jó móka volt, mindig szeretek ürügyet találni arra, hogy elhagyatott helyeken mászkáljak!  Szabolcs kellőképpen türelmes és kalandvágyó partner volt ebben.

Hartmann Domonkos

Egy fiatal, ragyogóan tehetséges csellistát fotóztam, aki ráadásul még szuper stílusos és fotogén is. Jó kis helyszínt találtam neki újbudán, és végül ez lett az egyik kedvenc sorozatom idén!

A másik oldalon

Nagyon hasznos időnként a másik oldalra kerülni, hogy érezzem, nem olyan egyszerű dolog kezdeni magammal valamit, miközben rám szegeződik a kamera. És hogy nagyon nem mindegy, ki áll a fényképezőgép másik oldalán. Persze nem véletlenül kértem Násztyát erre: tudtam, hogy amellett, hogy osztozik rajongásomban az elhagyatott helyek iránt, vele létre tud jönni a bizalom légköre, aminél nincs előbbre való, ha portréfotókról van szó. Egyébként ezt a helycsere-dolgot minden emberekkel foglalkozó szakma képviselőjének tudom ajánlani!

Fotók: Anastasia Razvalyaeva hárfaművész, aki nagyon ügyesen és kreatívan bánt a fényképezőgépemmel. Smink: Pacsuta Ági

 

 

 

Barbara

Most,  hogy ilyen szépen váltogatják egymást a blogomon az elhagyatott helyek és a portrésorozatok, emelem a tétet: portrésorozat egy elhagyatott helyen!

Nem hiszem, hogy bárki mással véghez tudtuk volna vinni ezt így, ehhez egyszerűen ő kellett: Barbara Osaigbovo. Mert vagány, bátor, sugárzó, gyönyörű, mert olyan, mintha már száz éve ismernénk egymást, és mert pont volt nála zöld ruha.

Smink: Pacsuta Ági

Fábri Flóra és Eva Leonie Fegers

Nagyon boldog vagyok, hogy a fényképezés kapcsán együtt dolgozhatok ilyen csodálatos zenészekkel, mint Flóra és Eva, akik a szívemnek oly kedves régizenét játszanak. És az együtt dolgozás lényegében nem más, mint egy kreatív, vidám, nevetős alkalom, amikor megtaláljuk az összehangolt pillanatokat.

Dubóczky Gergely

Bár a régi blogom már nincs meg, így képekkel nem tudom bizonyítani, de talán van, aki emlékszik rá, hogy Dubóczky Gergely karmesterrel jártunk már háztetőn, hídon, és a Vasúttörténeti park régi vonatai között is. A Gellért hegyi betonhasábokat már régen kinéztem neki, így amikor idén bejelentkezett fotózásra, már tudtam, hová viszem. Később még elkalandoztunk egy elhagyatott csarnokba is, szóval ez most ilyen beton-sorozat lett. Szerintem jól áll neki. (Az utolsó képet Peleskey Zsuzsa stylingolta.)

Kálmándi Mihály

Kálmándi Mihály operaénekessel egy nagy sétát tettünk a budai várban, miközben elkészítettem a fotóit. A végén, mikor már túl voltunk sok-sok lépcsőzésen, egy ruszwurm krémesen és sok szép portré-helyszínen, kiderült, hogy van nála egy száz éves Voigtländer fényképezőgép. Amikor nagy rákészüléssel, izgatottan exponáltam vele, annyira picit kattant, hogy el se hittem, hogy sikerült képet készíteni vele. De sikerült, és Mihály el is küldte nekem az eredményt, amely az utolsó képen látható.

Farkas Gábor

Sablonosan hangzik, hogy megtisztelő, ha egy ilyen csodálatos zenész kér fel a portréfotói elkészítésére, de mit tegyek, ha tényleg ezt érzem… Kellett vinnünk világítást a Zeneakadémia nagytermébe, hogy el tudjuk készíteni a fotókat, de az igazi fény Farkas Gábor zongoraművész sugárzóan kedves és végtelenül barátságos lényéből áradt. Az asszisztenciáért hálás köszönet Kiss Péternek a D1 fotóstúdióból, a Zeneakadémiának pedig a helyszínért!

Baráth Emőke – Voglio cantar

Ünnep számomra, hogy a régi, elveszett blogom helyett újat indíthatok, és mi más lenne a legjobb a kezdéshez, mint legnagyobb büszkeségem az utóbbi időben: Baráth Emőke első szóló lemezének fotózása a Warner Music megbízásából. Aki csak a képeket nézi, tán nem is sejti, hány ember és mennyi előkészület kell egy ilyen fotósorozat elkészítéséhez… Hálás köszönet illeti Peleskey Zsuzsannát a stylingért, Kis Pétert a stúdiófelszerelésért és végtelen türelméért, Pacsuta Ágit a sminkért, Jancsi Adriennt a frizuráért és a Gödöllői Kastélyt a szíveslátásért. És legeslegfőképpen Emőkét a bizalomért és a tartalomért, hiszen most csak a “héjról”, a borítóról beszélünk, a lényeg pedig ő, és ami a lemezen van. Magát a lemezt még nem láttam, de ha megérkezik Párizsból, megmutatom a facebook oldalamon!