Kálmándi Mihály

Kálmándi Mihály operaénekessel egy nagy sétát tettünk a budai várban, miközben elkészítettem a fotóit. A végén, mikor már túl voltunk sok-sok lépcsőzésen, egy ruszwurm krémesen és sok szép portré-helyszínen, kiderült, hogy van nála egy száz éves Voigtländer fényképezőgép. Amikor nagy rákészüléssel, izgatottan exponáltam vele, annyira picit kattant, hogy el se hittem, hogy sikerült képet készíteni vele. De sikerült, és Mihály el is küldte nekem az eredményt, amely az utolsó képen látható.

Farkas Gábor

Sablonosan hangzik, hogy megtisztelő, ha egy ilyen csodálatos zenész kér fel a portréfotói elkészítésére, de mit tegyek, ha tényleg ezt érzem… Kellett vinnünk világítást a Zeneakadémia nagytermébe, hogy el tudjuk készíteni a fotókat, de az igazi fény Farkas Gábor zongoraművész sugárzóan kedves és végtelenül barátságos lényéből áradt. Az asszisztenciáért hálás köszönet Kiss Péternek a D1 fotóstúdióból, a Zeneakadémiának pedig a helyszínért!

Baráth Emőke – Voglio cantar

Ünnep számomra, hogy a régi, elveszett blogom helyett újat indíthatok, és mi más lenne a legjobb a kezdéshez, mint legnagyobb büszkeségem az utóbbi időben: Baráth Emőke első szóló lemezének fotózása a Warner Music megbízásából. Aki csak a képeket nézi, tán nem is sejti, hány ember és mennyi előkészület kell egy ilyen fotósorozat elkészítéséhez… Hálás köszönet illeti Peleskey Zsuzsannát a stylingért, Kis Pétert a stúdiófelszerelésért és végtelen türelméért, Pacsuta Ágit a sminkért, Jancsi Adriennt a frizuráért és a Gödöllői Kastélyt a szíveslátásért. És legeslegfőképpen Emőkét a bizalomért és a tartalomért, hiszen most csak a “héjról”, a borítóról beszélünk, a lényeg pedig ő, és ami a lemezen van. Magát a lemezt még nem láttam, de ha megérkezik Párizsból, megmutatom a facebook oldalamon!