Néha azt álmodom, hogy valami csodálatos helyen vagyok, és gyönyörű fényképeket készítek. De amikor felébredek, csalódottan veszem tudomásul, hogy nem tudtam áthozni a képeket az ébrenlétbe. Cserébe viszont örülök, amikor néha sikerül álomszerű képeket készítenem. Nincs bennük semmi utólagos trükk, egy gyönyörű színes üvegablakot használtam “szűrőnek”. A Váci út 6-ban leltem ezt a gyönyörű és kissé félelmetes lépcsőházat.
Kőbánya, Laposdűlő. Igazi időutazás egy lakott, élő telepen sétálni a 40-es évek falai és feliratai között!
Idén itt találtam a leggyönyörűbb őszt. Körbevett az elmúlás szépsége, és átjárt a hála az életért.
Tegnap esküvőt fotózni mentem a várba, gyanútlanul. Amikor leszálltam a buszról, földbe gyökerezett a lábam, és sírtam a dühtől. Az egyik kedvenc épületem volt!! És nem csak nekem. (A Magyar Építőművészek Szövetsége is tiltakozott a Virág Csaba tervezte épület lebontás ellen.) Tavaly augusztusban készítettem róla a képeket, sajnos csak a “turista” gépemmel, nem gondoltam, hogy nem lesz lehetőségem visszamenni a profi géppel is, de hát így van ez, ha az ember nem veszi számításba az elmúlást. Az első kép a mostani látvány, ami fogadott. Még a helye is gyönyörű…
A város, ahol a gyalogos folyamatosan az életben maradásért küzd, az utcán nő a narancs, és végtelenül kedvesek az apácák.
Bécsben a Gasometerben jártam, ahol teljesen lenyűgöztek a színek, a tükröződések, a régi és az új csodálatos összhangja. 
Ősszel mindig nagyon szeretem a várost, ezek a kőbányai falak idén különösen lenyűgöztek. (Egy kakukktojás van benne, ami se nem idei, se nem ősz, de nagyon kőbányai.)
Imádok tetőkön időzni, és most nagy mázlim volt, gyönyörű ég várt a High Note Bár tetejére jutva. Igazából portrét fotózni mentem, de nem bírtam ellenállni az elém táruló látványnak. Nézzétek, milyen szép a városunk!
