A hely őrzi történeteit. Hőerőmű volt az 50-es években, aztán miután 2001-ben végleg bezárt, forgatási helyszín lett, itt forgatták többek között a Szárnyas fejvadász bizonyos jeleneteit. Mennyi történet a falak között! És most már őrzik döbbent ámulatomat is, ahogy megláttam a gigantikus csarnokban a vaslépcsők alatt nyugalmasan kószáló birkákat. Ha nem lennének róla fotóim, azt hinném, hogy álmodtam.
Adria palota. Ehhez most nem írok semmit, mert verset kívánna, azt meg nem tudok.
Most, hogy ilyen szépen váltogatják egymást a blogomon az elhagyatott helyek és a portrésorozatok, emelem a tétet: portrésorozat egy elhagyatott helyen!
Nem hiszem, hogy bárki mással véghez tudtuk volna vinni ezt így, ehhez egyszerűen ő kellett: Barbara Osaigbovo. Mert vagány, bátor, sugárzó, gyönyörű, mert olyan, mintha már száz éve ismernénk egymást, és mert pont volt nála zöld ruha.
Smink: Pacsuta Ági
Lenyűgöz az a harmónia, amit a természet és a bomló épületek együtt léte alkot. Szomorúnak is mondhatnánk a látványt, de én nem találom annak: talán azért, mert szívem mélyén a növényekkel vagyok. Az a piros fű mintha tudná, hogy a kopott kék előtt kell nőnie, mert ott a leggyönyörűbb. 
Tudom, fura vagyok, de ha választanom kéne egy wellness hétvége és egy elhagyatott gyárban való csatangolás között, akkor az utóbbit választanám. Nagyon izgalmas helyen jártam, teljesen felvillanyozott!
Vonzódom az elhagyatott helyekhez, ahol a szél-csapkodta ajtók és málló falak mögül előbukkan egy-egy csodálatos ablak, lépcső, vagy korlát, amelynek a hajdani pompáját csak elképzelni tudjuk.
