Karnagy a tetőn

Az a legjobb, amikor a fotózás nem csupán fotózás, hanem élmény nekem is, a modellemnek is. Különösen szeretem, ha sikerül rávennem valakit, hogy másszon fel velem egy függőleges vaslétrán a tetőre. Ez a valaki pedig most nagy örömömre Riederauer Richárd volt, a Honvéd Férfikar karnagya, akivel remekül szórakoztunk a tetőn, és mellesleg elkészítettük az új fotóit is.

 

Így fotóztuk Annát

Már régóta terveztem egy ilyen posztot, ahol bemutatom, hogyan is készül el egy fotósorozat. Máté Anna, végzős zeneakadémista érkezett hozzánk a Szív utcai kis portréstúdiómba. Először a sminkessel együtt átnéztük a hozott ruháit, kiválogattuk közülük azokat, amikben a legelőnyösebb fotók készülhetnek, illetve egy olyat is kiválasztottam, amit Anna nem a fotózáshoz hozott, de mindenképp szerettem volna róla egy világosabb tónusú képet is. 🙂 Ezután Pacsuta Ági elkészítette gyönyörű sminkjét és frizuráját, és később is segített a haj beállításában. A fotók elkészülte után Annának már csak annyi dolga maradt, hogy kiválogassa a kedvenc képeit, amelyeket finom retussal láttam el, majd nagy felbontásban elküldtem neki, hogy felhasználhassa diplomahangversenye meghívójához. 

Illés Szabolcs, duplaexpo, Kőbánya

Illés Szabolcs barokkhegedűs, a régi hangszereken való játékmód kutatója-ismerője. (Itt jelentkezhet előadásaira, akit behatóbban érdekel a téma.) Műteremben és Kőbánya ódon részein is fotóztunk, és a duplaexpóval is kísérleteztem, ami két felvétel egymásra fényképezését jelenti. Jó móka volt, mindig szeretek ürügyet találni arra, hogy elhagyatott helyeken mászkáljak!  Szabolcs kellőképpen türelmes és kalandvágyó partner volt ebben.

Hartmann Domonkos

Egy fiatal, ragyogóan tehetséges csellistát fotóztam, aki ráadásul még szuper stílusos és fotogén is. Jó kis helyszínt találtam neki újbudán, és végül ez lett az egyik kedvenc sorozatom idén!

A másik oldalon

Nagyon hasznos időnként a másik oldalra kerülni, hogy érezzem, nem olyan egyszerű dolog kezdeni magammal valamit, miközben rám szegeződik a kamera. És hogy nagyon nem mindegy, ki áll a fényképezőgép másik oldalán. Persze nem véletlenül kértem Násztyát erre: tudtam, hogy amellett, hogy osztozik rajongásomban az elhagyatott helyek iránt, vele létre tud jönni a bizalom légköre, aminél nincs előbbre való, ha portréfotókról van szó. Egyébként ezt a helycsere-dolgot minden emberekkel foglalkozó szakma képviselőjének tudom ajánlani!

Fotók: Anastasia Razvalyaeva hárfaművész, aki nagyon ügyesen és kreatívan bánt a fényképezőgépemmel. Smink: Pacsuta Ági

 

 

 

Barbara

Most,  hogy ilyen szépen váltogatják egymást a blogomon az elhagyatott helyek és a portrésorozatok, emelem a tétet: portrésorozat egy elhagyatott helyen!

Nem hiszem, hogy bárki mással véghez tudtuk volna vinni ezt így, ehhez egyszerűen ő kellett: Barbara Osaigbovo. Mert vagány, bátor, sugárzó, gyönyörű, mert olyan, mintha már száz éve ismernénk egymást, és mert pont volt nála zöld ruha.

Smink: Pacsuta Ági

Dubóczky Gergely

Bár a régi blogom már nincs meg, így képekkel nem tudom bizonyítani, de talán van, aki emlékszik rá, hogy Dubóczky Gergely karmesterrel jártunk már háztetőn, hídon, és a Vasúttörténeti park régi vonatai között is. A Gellért hegyi betonhasábokat már régen kinéztem neki, így amikor idén bejelentkezett fotózásra, már tudtam, hová viszem. Később még elkalandoztunk egy elhagyatott csarnokba is, szóval ez most ilyen beton-sorozat lett. Szerintem jól áll neki. (Az utolsó képet Peleskey Zsuzsa stylingolta.)

Farkas Gábor

Sablonosan hangzik, hogy megtisztelő, ha egy ilyen csodálatos zenész kér fel a portréfotói elkészítésére, de mit tegyek, ha tényleg ezt érzem… Kellett vinnünk világítást a Zeneakadémia nagytermébe, hogy el tudjuk készíteni a fotókat, de az igazi fény Farkas Gábor zongoraművész sugárzóan kedves és végtelenül barátságos lényéből áradt. Az asszisztenciáért hálás köszönet Kiss Péternek a D1 fotóstúdióból, a Zeneakadémiának pedig a helyszínért!