Nagyon hasznos időnként a másik oldalra kerülni, hogy érezzem, nem olyan egyszerű dolog kezdeni magammal valamit, miközben rám szegeződik a kamera. És hogy nagyon nem mindegy, ki áll a fényképezőgép másik oldalán. Persze nem véletlenül kértem Násztyát erre: tudtam, hogy amellett, hogy osztozik rajongásomban az elhagyatott helyek iránt, vele létre tud jönni a bizalom légköre, aminél nincs előbbre való, ha portréfotókról van szó. Egyébként ezt a helycsere-dolgot minden emberekkel foglalkozó szakma képviselőjének tudom ajánlani!
Fotók: Anastasia Razvalyaeva hárfaművész, aki nagyon ügyesen és kreatívan bánt a fényképezőgépemmel. Smink: Pacsuta Ági
